Célmeghatározás

Célmeghatározás — az a folyamat, amelynek során egy rendszer, illetve a rendszer megváltoztatásának folyamata számára a rendszerelemzés keretein belül célokat azonosítanak, fogalmaznak meg és határoznak meg. A célmeghatározás meghatározza a rendszer működésének és fejlődésének irányát, az feladatok kitűzésének, a hatékonysági kritériumok kiválasztásának és az ezt követő modellezésnek az alapja.

Általános jellemzők

A rendszerelemzésben a célmeghatározást kulcsfontosságú szakasznak tekintik, amelytől a következők függnek:

a problémás helyzet értelmezésének kialakítása;
a rendszer kívánt állapotának modelljei;
a célok elérésének eszközeinek és módszereinek megválasztása;
a tevékenység eredményeinek értékelési kritériumainak meghatározása.

A cél meghatározza a rendszer fejlődésének irányát, és a meghozott döntések hatékonyságának mércéjeként szolgál. T. Saaty munkáiban kifejtett megközelítés szerint a célmeghatározás a kívánt jövő megtervezéseként értelmezhető, amely meghatározza a rendszer változásának pályáját.

A cél mint rendszerelméleti kategória

A cél a rendszerelemzés kontextusában az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

tükrözi a rendszer vagy a környezet kívánt állapotát;
meghatározza az átalakítások irányát;
alapját képezi a működési vagy fejlesztési stratégia megválasztásának;
szubjektív választás eredménye, amely a megfigyelő helyzetétől és érdekeitől függ.

A cél meghatározza azokat a végeredményeket, amelyekre a rendszernek törekednie kell a működés vagy az átalakítás folyamatában.

A célmeghatározás szakaszai

A célmeghatározás folyamata a következő tevékenységek sorozatát foglalja magában:

A probléma azonosítása — a jelenlegi és a kívánt állapot közötti eltérés felismerése (probléma).
Célok megfogalmazása — annak az állapotnak a meghatározása, amelyet az elemzés alanya el kíván érni.
Korlátok és erőforrások pontosítása — a célok elérhetőségét befolyásoló feltételek meghatározása.
Célhierarchia felépítése — a célok strukturálása a jelentőség szintjei szerint (célhierarchia).
Értékelési kritériumok meghatározása — azon mutatók megfogalmazása, amelyek alapján a célok elérésének mértékét értékelik.
Célok korrekciója — a célok lehetséges adaptálása a feltételek változása vagy új információk megérkezése esetén (a célmeghatározás iteratív jellege).

A célmegfogalmazás követelményei

A célok helyes megfogalmazásának az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

Egyértelműség — a célt határozottan és félreérthetetlenül kell megfogalmazni.
Mérhetőség — a céloknak lehetővé kell tenniük az elérési fokuk kvantitatív vagy kvalitatív értékelését.
Realitás — a céloknak az adott feltételek mellett elérhetőknek kell lenniük.
Összhang — a különböző szintű céloknak összefüggőknek és ellentmondásmenteseknek kell lenniük.
Időbeli meghatározottság — kívánatos a célok elérésének határidőit meghatározni.

Célhierarchia

T. Saaty által kidolgozott hierarchikus elemzési módszertan (AHP) szerint a célok többszintű struktúrába szerveződnek:

Főcél — meghatározza a rendszer fejlődésének általános irányát.
Első szintű kritériumok — azok az alapvető szempontok, amelyek alapján a főcél elérését értékelik.
Alcélok és kritériumok alszintjei — a részleges irányok és értékelési szempontok pontosítása.
Cselekvési alternatívák — konkrét döntések, amelyek a célok eléréséhez vezetnek.

A célok hierarchikus megjelenítése lehetővé teszi az összetett feladatok szisztematikus dekompozícióját, és egyszerűsíti az elemzés folyamatát.

A célok formalizálása összehasonlító elemzéssel

A célok és kritériumok értékelésének objektivitása érdekében T. Saaty a páros összehasonlítás módszerének alkalmazását javasolja, amely lehetővé teszi:

a célok és alcélok relatív fontosságának meghatározását;
az alternatívák közötti prioritások feltárását;
az elemzés alanyainak preferenciáit leíró kvantitatív modellek felépítését.

Ez a formalizálás különösen fontos többkritériumos és bizonytalan körülmények között.